Cseppnyi tavasz lett lelkemben, ajándékba kaptam, Bolond szívvel sétálgatok fénycsicsergős dalban, Nem várok már semmi jóra, és nem jöhet rám rossz szél, Kikeletem mosolyában a
Spirál héjba csavarodva,bebújok egy toronyba. Puha lelkem melegítem, A boldogság lakik itt benn.Így vigyázok most magamra, Talán kijövök tavaszra.
Elveszett lány fekszik az avarban, félelmek cikáznak villámfényes zajban, nem emlékszik, hogy került ebbe a világba Bódult öntudatlan vitte eddig a lába. Felrémlenek s elúsznak
Eljött az este kint csillagok égnek, apró kis fényei a sötétlő égnek. Bezárom az ajtót és leoltom a lámpát, Kályhában lobogó tűz járja felhevült táncát
…önmagadból sugárzó elfogadás. Írhatnám azt is hogy az önmagadból sugárzó szeretet. De az jutott eszembe hogy a szeretetet sokszor „félre” értelmezik és furcsán hangzik de
Őszi eső Esőcseppek menetelnek, dallam koppan könnycsepp csorran Hűvös fátyol, szél viháncol Arany levél hull a fáról. Rövid útja keringője Szőnyeget terít a földre S
Derű műhely- Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat