Eljött az este kint csillagok égnek,
apró kis fényei a sötétlő égnek.
Bezárom az ajtót és leoltom a lámpát,
Kályhában lobogó tűz járja felhevült táncát
Megtartó melege körülöttem kering,
Még pattog, még szikrát szór aztán búcsút int.
Apró lánggá szelídül, fénye elhagyja szobámat,
Szép lassan elsötétül és körülölel a bánat.
Narancsszín zsarátnoka még felizzik lelkemen
Felszítaná rögtön, ha meg fognád a kezem
Ha érezhetném végre testednek melegét
Bőrödnek illatát sóhajod halk neszét.
De hamu és füst minden, az ölelő karok
Káprázat csupán S Én egyedül vagyok
Így szusszan még egy párat parazsa a vágynak
Majd kialszik földre hullt csillaga a kályhának.
