Elveszett lány fekszik az avarban,
félelmek cikáznak villámfényes zajban,
nem emlékszik, hogy került ebbe a világba
Bódult öntudatlan vitte eddig a lába.
Felrémlenek s elúsznak valaha volt képek
Mosolyok, könnyek, szigorú törvények
Énekes madár volt egy aranykalitkában
De megtört a dallam lelkében s torkában
Mert egy nap felébredt és messzebbre látott
Ha sebet tépett is magán letörte a láncot
És futott amíg lába bírta vissza már nem nézett
De ereje elfogyott s most várja a végett.
Elenyésző élet az eső mosta tájban
Feloldódni vágyik az anyaföld sarában
És mikor sóhajjal elhagyja utolsó reménye
Szívének magjából új élet jön létre
Leányból nő lesz sántából táncos
És az erő minden tapasztalást át mos
Nem bántja a múltat a jövőt már nem féli
Sugárzó lelkének hajnalát élni
Kitárja szírmait ezerszínvirága
Így születik egy királynő erre a világra.
