Esőcseppek menetelnek,
dallam koppan
könnycsepp csorran
Hűvös fátyol, szél viháncol
Arany levél hull a fáról.
Rövid útja keringője
Szőnyeget terít a földre
S míg a felhők messze szállnak
elmondom az őszi tájnak
Minden apró sóhajom
Hallgatja és én hallgatom.
Állok a tóparton,süt a nap és eszembe jutnak régi képek, meghit pillanatok. Egy séta, egy kézfogás, egy ölelés, egy sokat mondó csend. Nem történik semmi
Most épp zuhanok… Megint zuhanok és nem tudom hogy miért. Nem történt semmi különös, mégis kicsúszott alólam a talaj. Nincs más, csak a mellkasom közepén
Van mikor már oly sok mindent tudunk. Úgy érezzük megértetettünk az emberi lét szabályait. Gyakoroltunk járjuk a spirituális utat, tisztítottunk, és vizualizáltunk ,aztán valahogy mégis
Cseppnyi tavasz lett lelkemben, ajándékba kaptam, Bolond szívvel sétálgatok fénycsicsergős dalban, Nem várok már semmi jóra, és nem jöhet rám rossz szél, Kikeletem mosolyában a
Spirál héjba csavarodva,bebújok egy toronyba. Puha lelkem melegítem, A boldogság lakik itt benn.Így vigyázok most magamra, Talán kijövök tavaszra.
Elveszett lány fekszik az avarban, félelmek cikáznak villámfényes zajban, nem emlékszik, hogy került ebbe a világba Bódult öntudatlan vitte eddig a lába. Felrémlenek s elúsznak
Derű műhely- Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat