Van mikor már oly sok mindent tudunk. Úgy érezzük megértetettünk az emberi lét szabályait. Gyakoroltunk járjuk a spirituális utat, tisztítottunk, és vizualizáltunk ,aztán valahogy mégis
Cseppnyi tavasz lett lelkemben, ajándékba kaptam, Bolond szívvel sétálgatok fénycsicsergős dalban, Nem várok már semmi jóra, és nem jöhet rám rossz szél, Kikeletem mosolyában a
Spirál héjba csavarodva,bebújok egy toronyba. Puha lelkem melegítem, A boldogság lakik itt benn.Így vigyázok most magamra, Talán kijövök tavaszra.
Elveszett lány fekszik az avarban, félelmek cikáznak villámfényes zajban, nem emlékszik, hogy került ebbe a világba Bódult öntudatlan vitte eddig a lába. Felrémlenek s elúsznak
Eljött az este kint csillagok égnek, apró kis fényei a sötétlő égnek. Bezárom az ajtót és leoltom a lámpát, Kályhában lobogó tűz járja felhevült táncát
…önmagadból sugárzó elfogadás. Írhatnám azt is hogy az önmagadból sugárzó szeretet. De az jutott eszembe hogy a szeretetet sokszor „félre” értelmezik és furcsán hangzik de
Derű műhely- Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat