A boldogságról… ami épp keringett bennem
A boldogság egész fura dolog. Mert mindenki boldog akar lenni. Ezért küzdünk.
„Majd boldog leszek, ha…”
– ha meglesz a párom,
– ha lesz elég bevételem,
– ha szép lesz az otthonom,
– ha végre anya vagy apa lehetek,
– vagy ha felnőnek a gyerekek.
Ha, ha, ha…
Aztán mikor mindez megtörténik, a boldogság vagy jön, vagy nem.
És vannak pillanatok, amikor csak úgy – minden ok nélkül – meglátogat.
Pedig nem is számítottál rá. És akkor ott , egyszerűen olyan jó.
De aztán megkérdezed magadtól:
„Nem őrültem meg?
Jár ez nekem?
Ez normális így?”
Meglesz ennek is a böjtje..
Eszembe jut A Mátrix. A filmben a gépek azt mondják: Először tökéletes világot alkottak az embereknek.
De az emberek felébredtek. Mert nem elhitték el, hogy ez igaz lehet.
Ezért választották aztán ki a huszadik század világát, kellő mennyiségű szenvedéssel és küzdelemmel, hagy játszhassuk a játékunkat: „Boldog leszek majd, ha…”
Hogy is van ez?
Most nem lehetek boldog, mert valami még hiányzik?
És ha boldog vagyok, akkor biztos valami rossz fog történni?
De ez az egész csak az elme játéka. Nem tudod megszerelni, nem tudod kijavítani. Mert mindig így fog működni: keresi a hibát, a megoldásra váró feladatot, hogy létezhessen.
Van egy másik út: Az élet útja. Ahol történnek a dolgok.
És amikor szomorú vagy, akkor szomorú vagy. Amikor boldog, akkor kétségek nélkül az.
Mert mindig az van, ami van. (Meglepő fordulat, mi?)
Nem azért teremtettél magadnak testet, és ez a játszótér sem azért van,
hogy mindig boldog légy.
De nem is azért, hogy főj egy kicsit a szenvedés levében, és majd a túlvilágon legyél boldog.
Hanem azért, hogy mindent megtapasztalj. Az élet összes ízét.
Annyira szeretném átadni neked, pontosabban, emlékeztetni téged
(sőt, magamat is, amikor épp kétségek közt kucorgok), hogy minden rendben van.
De ezt nem lehet átadni. Csak megtapasztalni.
Annyit tudok neked üzenni: Ne félj.
Ebben tudlak kísérni a verseimen, prózáimon, az egyéni és csoportos beszélgetéseken keresztül. Mert segítenek az áramlást megtapasztalni a szavak által festett hangulatok.
Nézd csak: szomorú vagyok, dühös vagyok, boldog vagyok…
Ha átéled elmúlik, pont, mint az időjárás: napsütés, köd, zivatar, vihar, lágy szellő…
Ha úgy érzed, elakadtál az önszeretet útján, vagy szükséged van tisztán látásra
egyéni beszélgetéseken (személyesen vagy online) tudlak támogatni a tovább lépésben.
Írj rám Messengeren, vagy további elérhetőségeimet honlapomon megtalálod www.derumuhely.hu






